INTERJÚK

Üres színpad és háborús rap

Páros interjú

A haditudósító a rap segítségével mutatja meg a Közel-Keletet, a tekintélyes polgári zenés színház igazgatója pedig az utcai harcok megjelenését látja a színpadokon. Al Ghaoui Hesna az életveszély értelméről, Szirtes Tamás pedig arról beszél, hogy még az üres színpad is hatással van rá.

 

Al Ghaoui Hesna: Képzőművésznek készültem. Amikor azonban választanom kellett, civil pálya mellett döntöttem, a rajzot, festészetet hobbiként folytattam, de talán lesz egyszer olyan pont az életemben, amikormegtehetem, hogy csak ezzel foglalkozzak. Viszont éppen ez ösztökélt arra, hogy írjak. A Népszabadságban megjelent egy abszurd novellám, és ezután kezdtem el újságot írni.

Szirtes Tamás: Ha az emberben képzőművészeti ambíciók élnek, más szemmel nézi a világot? Mert ha valaki igazán, hivatásszerűen színész vagy rendező, akkor a napja minden percében az. Azzal a szemmel néz, igyekszik a valóság olyan szeleteit meglátni, amit csak színházi szemmel lehet. Amotivációkat, struktúrákat, egy-egy kép részleteit is figyeli, nem csak a nagy totálját.

Al Ghaoui Hesna: Bár nem operatőrként dolgozom, mégis képekkel foglalkozom, a valóság képeivel. Amikor dokumentumfilmet forgatunk, sokkal nagyobb a mozgástér, lehet játszani zenével, különböző effektekkel, képlassításokkal. De a mindennapjaimban is megjelenik a képzőművészet, a lakásom falain, bútorain, amelyeket magam festettem, díszítettem, vagy hogy amikor szól a televízió, szinte mindig valamelyik lakberendezéssel foglalkozó kreatív csatorna adása megy a háttérben.

Szirtes Tamás: Én nagyon szeretem a színházban még az üres színpadot is. Olyan varázslatos hangulata van a színháznak, amikor nincs benne semmi. Ott áll egy nagy sötét helyiség a mozdulatlanság és a mozgás millió lehetőségével.

Al Ghaoui Hesna: Mint egy üres rajzlap...

Szirtes Tamás: Voltak olyan korszakok, amikor a szerzők nem írtak instrukciókat. Shakespeare darabjai például híresek arról, hogy ő semmilyen szcenikai utasítást nem írt: az ő művei egy konkrét épületre íródtak. Ennek ellenére hallatlan távot jár be időben és térben is, amit a társulat azon az egy pici helyszínen játszott el, és valójában a képzelet adta hozzá, amit ma technikával oldunk meg.

Magazin: Gyakran vádolják amodern kultúrát azzal, hogy elnyomja a fantáziát.

Szirtes Tamás: Ennek megvan a veszélye, de a virtuális világ lenyűgöző is. Nem régóta van iPhoneom, teljesen a hatása alá kerültem. És miközben mindig azt mondjuk, hogy az újabb és újabb generációk egyre műveletlenebbek, kisebb a tárgyi tudásuk, az inter net segítségével bárki bárminek, bárhol utánaolvashat, és ez példa nélkül álló lehetőség az elme pallérozására. Az a kulturális sokk, ami a műveltségek különbségéből adódik, csekély erőfeszítéssel legyőzhető.

Al Ghaoui Hesna: El sem tudom képzelni, hogyan dolgozott a külpolitikai újságíró húsz évvel ezelőtt. Hogyan tudtak a Távol-Kelet, Közel-Kelet híreivel foglalkozni napi szinten úgy, hogy nem volt internet? Ma iráni fiatalokkal csetelhetünk, olyan információk, adatok, térképek birtokába jutunk, amilyeneket akkoriban egy könyvtárban sem lehetett megtalálni.

Magazin: Amikor a külpolitikai riporter utazik, van lehetősége színházi előadásramenni, koncertet hallgatni?

Al Ghaoui Hesna: Ha beleépítem a riportba. Amikor Hollandiában forgattam arról, hogyan vált az egyik legbefogadóbb ország olyan társadalommá, amely nagyon erősen igyekszik kirekeszteni a bevándorlókat és a külföldieket, akkor éppen egy színdarabban találtam meg, amit kerestem. Elmesélték az alkotók, hogyan jött létre az előadás, majd részleteket adtunk a darabból, és ebből sokkal többet megtudtak a nézők, mint amikor csak beszélő politikusfejeket mutatunk a témáról. De a zene is nagyon érdekes. A társadalomkritikájáról híres rapzene például sokat elárul a társadalomról. Az egyik legérdekesebb riportom a palesztin–izraeli konfliktusról egy palesztin és egy izraeli rapzenészről szólt. Eleinte inspirálták egymást, majd a politikán összevesztek, és gyűlöletzenévé vált, amit csináltak.

Szirtes Tamás: Az utca elkezdett megjelenni a művészetekben. Példa erre a hiphop kultúra, amelyben nagyszerű táncegyüttesek magas színvonalon hozták be a mozdulatművészetbe az utcai harcot, így az utcai művészetek fokozatosan beemelődnek az elfogadott kultúrába. Posztmodern korban élünk, amikor mindent lehet elegyíteni mindennel, és leomlottak a stiláris tilalmak, amelyek között éltünk. Valójában egyetlen szempont maradt: igaznak kell lenni. Az élet édes tarkasága polgárjogot nyert.

Al Ghaoui Hesna: Tavaly láttam a Szputnyik Hajózási Társaság ReHab című előadását Bodó Viktor rendezésében az Akkuban. A színészek a tér egyik feléből a másikba vándorolva adták elő a darabot, közben a nézők körbejárták őket, és figyelték azt a huszonöt embert is, akik a terem szélén hatalmas faajtókra festettek a darab alatt. Közben zenekar is játszott, és az így létrejövő művészeti egyveleg minden este más és más előadást teremtett.

Szirtes Tamás: Az alternatív művészet inspirálja a hagyományos színházat, mindig jönnek alkotók, akik kellő tiszteletlenséggel nyúlnak hozzá a jelentős színdarabokhoz. Én a tradicionális színházban hiszek, és azt szeretem, ha a színház történetet mesél el, ami egyáltalán nem könnyű. A cselekmény elindul valahonnan, bejár egy utat, és eljut valahová. A rendezésnek világos történetmesélésnek kell lennie, és kevés színész képes arra, hogy az előadás minden másodpercében ezt a folyamatot ábrázolja, mert rengeteg a csábítás, ami elterelné az embert a tiszta mesélésről.

Magazin: Marad ideje színházba járni?

Szirtes Tamás: Sokat járok színházba, igyekszem a saját műfaji korlátaimat tágítani. Az alternatív műfajból a Pintér Béla Társulat nagy kedvencem,majdminden darabjukat láttam, és rendkívül sokra becsülöm az eredetiségüket, iróniájukat, különleges világszemléletüket. Sok professzionális színházba is járok, a Nemzetibe, a Vígbe, a Radnótiba. De meg kell mondanom, hogy imádom a zenés színházat, különben nem csinálnám. Ebben a műfajban a színjátszás, a zene és a látvány olyan teljessége van jelen, ami máshol nincs, ráadásul folyamatosan a tökéletességre törekszik. Óriási az összmunka. Érdemes megnézni a Jézus Krisztus Szupersztár-előadást hátulról és látni, hogy negyven-ötven ember milyen imponáló fegyelemmel dolgozik azért, hogy a színpadon 20 másodperc alatt megváltozzon a kép. Bevallom, sokszor szoktam hátulról nézni az előadásokat, mert rendkívül tetszik az az emberi alázat, ahogy a színház kiszolgáló személyzete létrehozza a produkciót.

Al Ghaoui Hesna: Elég, ha egyvalaki hibázik, és az énmunkám is öszszeomolhat. Amit a néző lát, az szoros csapatmunka eredménye.

Magazin: Sosem vágyott arra, hogy előtérben legyen?

Szirtes Tamás:A rendező előtérben van, bár a maga fizikai valójában nincs a színpadon. A próbák jelentős része az övé, a szellemi és fizikai rendet a rendező hozza létre, majd egy ponton túl hátra kell lépnie, és át kell adnia a színészeknek.

Magazin: S akkormár az övék?

Szirtes Tamás: Az idő előreha ladtával egyre könnyebben el tudom engedni az előadást, de voltak évek, amikor rettenetesen szenvedtem attól, hogy véget ért, és most már ők csinálják. A színházi produkcióban minden a rendezőre tartozik. Nekünk az van a lelki jogosítványunkban, hogy a legjobbat kell akarni, ha lehet a legjobbat akarni.

Al Ghaoui Hesna: Sok jó operatőrrel dolgoztam terepen, és amikor nagy a kapkodás, akkor sem engedik, hogy rosszul álljon amikrofon, belógjon valami a képbe, a kompozíciónak tökéletesnek kell lennie. Ha háborús terepről tudósítunk, nincs lehetőség erre a precizitásra, bár ez éppen olyan műfaj, ahol megbocsátható az esetlegesség.

Szirtes Tamás: Maga nagyon merész. Oda is elmegy, amit én a tévében sem merek megnézni. Honnan veszi a bátorságot?

Al Ghaoui Hesna: Akkor félek, amikor nem vagyok helyzetben és terepen, és akkor érzem kiszolgáltatottnak magam, amikor letettük a kamerát,mikrofont. Munka közbenmásik üzemmódba kapcsolok. Lehet, hogy félek, de az érdeklődés hajt, talán ezért tudom azt kérdezni vagy azt tenni abban a pillanatban, amit kell. Ilyenkor nincs idő gondolkodni.

Szirtes Tamás: Igazi életveszélyben volt már?

Al Ghaoui Hesna: Voltak pillanatok, amikor nem tudtam, hogy ússzuk meg a helyzetet. Nemrég fejeztem be a könyvemet a háborús forgatásokról. Írás közben újra átéltem több ilyen szituációt, és rájöttem, sok olyan dolgot vállaltunk, amit ép ésszel nem lett volna szabad, de akkor ott nem lehetett máshogy. Persze most belegondolva... végül ismi történt volna, ha nem lett volna meg az az interjú az X mozgalom vezetőjével?Ha az operatőrnek vagy nekem valami bajunk esett volna... Vajon megérte volna-e?

Szirtes Tamás: És mit válaszolt magának erre a kérdésére?

Al Ghaoui Hesna: Hogy utólag már mindegy, kár ezen gondolkodni.

Al Ghaoui Hesna

Riporter, külpolitikai újságíró, haditudósító, a Magyar televízió munkatársa. 1998 óta dolgozik újságíróként. Édesapja szíriai, édesanyja magyar. Tanult Szolnokon és az Egyesült Államokban, foglalkozott festészettel és novellaírással, jogi egyetemet végzett. Arabul, angolul és franciául beszél. Többszörös Kamera Hungária-díjas, legutóbb a Gázai-övezetben dúló háborúról szóló filmje nyert színes riport kategóriá ban. 2008-ban dobogós helyezést ért el a CNNWorld Report versenyen.

Al Ghaoui Hesna ajánlja

KÖNYV:  GERLÓCZY MÁRTON: A CSEMEGEPULTOS NAPLÓJA

Egyszerre dühített fel és nevettetett meg ez a könyv, amikor olvastam.

SZÍNHÁZ: MOMENTÁN TÁRSULAT RÖGVEST

Elképesztő improvizációs játékok a színpadon.

PROGRAM: WAMP HAVONTA MEGRENDEZETT DESIGN FÓRUM AZ ERZSÉBET TÉREN

A boltok tucatárudömpingje után kész felüdülés látni, hogy kreatív magyar tervezők milyen elképesztő ötletekkel tudnak előrukkolni.

Szirtes Tamás

Rendező, a Madách Színház ügyvezető igazgatója. 1968-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, 1973 óta dolgozik a Madách Színházban, amelyet 2004 óta igazgat. Több mint 70 színdarab és számos tévéjáték rendezője. Pályafutása prózai darabokkal indult, az utóbbi évtizedekben azonban a zenés színház felé fordult. A Jászai Mari-díjas rendező tavaly kapta meg a Kossuth-díjat az európai színvonalú zenés színjátszás megteremtéséért, és művészetpedagógiai munkásságáért. Legutóbbi rendezése a Jézus Krisztus Szupersztár volt.

Szirtes Tamás ajánlja

KÖNYV: ALAN BENNETT: A KIRÁLYNŐ OLVAS

Könnyed, szellemes, ugyanakkor mély könyv, II. Erzsébetről és az olvasásról.

KIÁLLÍTÁS: NUDA VERITAS GUSTAV KLIMT ÉS A BÉCSI SZECESZ SZIÓ KEZDETEI 1895-1905

Szépművészeti Múzeum kiállítása Az egyik legnagyobb hatású művészeti irányzat, a szecesszió hőskorát mutatja be.

EXTRA MINDENKINEK: KÉT VERS A YOUTUBE RÓL: Latinovits Zoltán–Kosztolányi: Hajnali részegség, Sinkovits Imre–Arany:Walesi bárdokját szavalja A magyar költészet és színészet csúcsai.

Hompola Krisztina| Népszabadság| 2010. november 5.