Ki a bátor? Az, aki ugyan fél, mégis meg meri tenni azt, amitől tart.

Ha egy magas szikla szélére állunk, ha sötét terembe lépünk be, vagy sokak előtt kell szerepelnünk – teljesen természetes, hogy félünk! Sőt, bármilyen furcsán is hangzik: a félelem fontos és hasznos érzés!

A cinkosunkká válhat, ha megtanuljuk kezelni.

Ebben segít mesekönyvével, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt a bátor haditudósításaival híressé vált, immár kétgyermekes riporter, Al Ghaoui Hesna, aki éveket szentelt a félelem megismerésének, kutatásának.

A mese főhőse, Holli, rettenetesen izgul az iskolai fellépése miatt. Ekkor szegődik mellé egy apró és barátságos házirém, Mumus, akitől a kislány megtanulja, hogyan állíthatja a saját oldalára a félelmet. Kalandjaik révén kiderül, hogy néha bizony még a felnőttek is félnek, és a félelem nem szégyellni való érzés. A könyvben szereplő egyszerű gyakorlatok és a könnyen megjegyezhető bátorságinduló segít erőt merítenünk a nehéz helyzetekben is, hogy bátran és magabiztosan nézhessünk szembe a kihívásokkal.

A FOX BOOKS ajánlója:
https://foxbooks.hu/2018/10/16/holli-a-hos-mese-arrol-hogyan-felj-batran/

Beszélgetés a könyvről:
https://contextus.hu/hesna-holli-a-hos-konyv-margo-feszt/

Bajzáth Mária mesepedagógus:

"Hesna, a téma nagy tudású ismerőjeként, a gyerekekek nyelvén is pontos, finom érzékenységgel, didaktikus felhangok nélkül ír arról, hogy a félelem minden emberben ott lakik. Meg kell tanulnunk felismerni, az egyik legfontosabb érzésünk, amit fel lehet vállalni. Használható technikákat ad a félelem kezelésére, a légzőgyakorlattól, az éneklésen át, a nemet mondás bátorságáig.

Jó szívvel és hatalmas lelkesedéssel ajánlom ezt a könyvet a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt. Beszélgessenek, gondolkodjanak együtt a témáról! Legyen ez a könyv kiindulópont és segítség, őszinte, mély beszélgetésekhez, érzésekről, arról, hogy ki-mikor-mitől vagy kitől félt, és hogyan sikerült – vagy nem sikerült – bátorrá válnia."

Réka, egy hét éves kislány édesanyja:

"A kislányom karácsonyra megkapta a könyvet. Már az esti mesélések is fantasztikusak voltak,mert nem csak egyszerűen felolvastam,ami a könyvben volt, hanem nagyon sok mindenről beszélgettünk közben (neki milyen félelmei vannak,olyankor mit érez,mit gondol,stb.) Végigcsináltuk a légzőgyakorlatokat, az izom megfeszítést, ellazítást, látszott, hogy nagyon megfogta a dolog és azt érezte, hogy valami újat és hasznosat tanult. Egy nap olyan szituációba keveredtünk, amivel kapcsolatban neki pici kora óta nagy félelmei vannak. Emlékeztettem arra a mondatra,hogy "Elgondolom, hogy mit tennék, hogyha bizony bátor lennék". Abban a pillanatban bevillant neki minden és túllépett a félelmein! Nagyon-nagyon büszke voltam/vagyok rá ezért! Köszönöm,hogy segítettél ebben, köszönöm,hogy átélhettük ezt!"

„Maga a valóságban ilyen alacsony?
És mégsem fél ezekben a veszélyes országokban? "

Az elmúlt tizenöt év során számtalanszor szegezték nekem ezt a kérdést, amikor egy-egy rázósabb tévés tudósítás után hazaérkeztem. A termetem soha nem okozott önértékelési problémát, az viszont sehogy sem fért a fejembe, hogy miért gondolja bárki, hogy a háborús terepeken nem szoktam félni.

Természetesen félek. Mint mindannyian.

Amikor ezt elmondtam a gyanútlan kérdezőnek, meglepő dolgot láttam az arcukon. Csalódottságot. Mintha elloptam volna tőlük egy illúziót. És ez a jelenség elkezdett érdekelni. Miért vágynak az emberek ennyire a félelem nélküli élet titkos receptjére? Miért fél mindenki ennyire a félelemtől? És vajon én már őszintén szembe néztem minden démonommal? Tudósítóként, társként, anyaként, félig arab nőként, magyar állampolgárként kutakodtam, és rájöttem, hogy a félelem üzemanyagként működik bennünk, ami kihozhatja a legjobb és a legrosszabb oldalunkat is.

De vajon mitől függ, hogy melyiket? Erre kerestem a választ, amikor elindultam a félelem feltérképezésének az útján.